Keresés
  • Mészáros Noémi

A felnőtté válás kezdete

Frissítve: 2020. nov 17.

Első blogbejegyzésünk interjúalanya, Zentai Brigi FMN alumnánk, akit a pályaválasztás kezdetétől, a szakmai gyakoralton át, az önkéntes diákszervezeti feladataköreiről kérdeztük és beszélgettünk vele. Kiderül majd, hogy miért választotta a kereskedelem és marketing szakot, hogyan tevékenykedett diákszervezetünkben, és miként élte meg a szakmai gyakorlatát illetve, hogy az elmúlt évek tapasztalatai, hogyan építették és fejleszteték őt és személyiségét.


Mit mondanál a 18 éves végzős gimnazista énednek, illetve ő mit mondana neked?


Ez egy nagyon jó kérdés Nonó! Sokszor „időutazok” és beszélgetek a fiatalabb, idősebb énemmel. Szerintem sokat lehet tanulni ebből a kis játékból. Ha kicsúsztál volna a tengelyedből vissza tud állítani a szíved szerinti ösvényre. De a kérdésedre válaszolva: „Ő” nem mondana semmit, csak elégedetten és boldogan mosolyogna. Én pedig megölelném és azt mondanám neki, hogy mindig hallgasson a megérzéseire és bízzon bennük.


Mit gondolsz mennyire voltál céltudatos 12. osztályos korodban?


Nagyon-nagyon az voltam! Viszont az a nagy különbség a mostani céltudatosságom és az akkori között, hogy akkor még más alapelvek szerint tűztem ki célokat. Hiszen 18 évesként nem volt annyira fejlett önismeretem, kialakult értékrendszerem, mint most. Akkor a céltudatossággal párosult egy makacsság, hogy „csak azért is úgy lesz, csak azért is sikerül”. Mostanra pedig inkább egy bölcsebb elengedéssel és hittel párosul ez a céltudatosság.


Mi alapján hoztad meg a döntést, hogy a kereskedelem és marketing alapképzésen tanulj?

Mivel nagyon sok minden érdekelt, 18 évesen hatalmas dilemma volt számomra, hogy hova menjek továbbtanulni. Nem igazán tudtam, hogy mi alapján döntsek, de úgy éreztem, hogy ez egy mindent eldöntő kérdés és hogy ez a választás nagyon nagy hatással lesz az egész életemre. Szerencsére nagyon támogató szüleim vannak, ezért ők adtak alternatívákat és döntési szempontokat. Egyik este édesanyámmal leültünk a számítógép elé és elkezdtük böngészni a Profession.hu-t. Megnéztük, hogy melyik állások tetszenek és ahhoz milyen diploma szükséges. Így jött a közgazdaságtan és azon belül is a kereskedelem és marketing. Egyébként úgy gondolom, hogy a diploma egy biztos alapot nyújthat, viszont ahhoz, hogy az életben boldogulj, a személyiség és a miértjeid megtalálása nagyobb mértékben járulnak hozzá.


Miért döntöttél úgy, hogy marketing irányba specializálódva folytatod a mesterképzést is?

Sokáig úgy értékeltem a marketinget, mint a fogyasztói társadalom motorja, ezért volt bennem egy ellenállás. Viszont később rájöttem, hogy ezt a tudást a számomra fontos dolgok segítésére is tudom alkalmazni. Ez a távlati megközelítés volt, ha kicsit operatívabban közelítem meg, akkor az alábbi módon hoztam meg a döntésem: megnéztem, hogy az adott mesterképzéseken milyen tantárgyak vannak és végig gondoltam, hogy az ott elsajátított készségek hogyan segítenek engem a mai világban. Erre egy példa, hogy a marketing képzésen olyan tárgyat is kínáltak, ahol sok adatból statisztikai eszközrendszert használva következtetéseket vonunk le. Úgy gondolom, hogy a mai világban, ahol végtelen információ zúdul ránk, ez a készség (kritikai gondolkodással szűrni és ebből következtetést levonni) kulcsfontosságú. A másik nekem tetsző szak a vezetés és szervezés volt, de úgy éreztem, hogy az FMN-es éveim alatt az itt kínált skillekből sokat el tudtam sajátítani, ezért nem adna annyit, mint a marketing. Egy szó, mint száz szerintem fontos, hogy a szakhoz fűződő asszociációktól (pl.: marketinges reklámot csinál, a vezetés és szervezésen tanuló jól fog keresni)el tudjunk vonatkoztatni és gondoljuk át, hogy milyen készségeid fejleszti egy adott szak. Ezután, az, hogy te reklámot készíts vagy, hogy jól keress rajtad fog múlni, nem azon, hogy melyik mesterképzést választottad.


Alapszak elvégzése után kötelező a Corvinuson fél év szakmai gyakorlatot végezni. Neked milyen tapasztalataid voltak ezzel kapcsolatban?


Nem volt kérdés számomra, hogy egy multinál kipróbáljam magam, hiszen úgy gondoltam, hogy sokat lehet fejlődni egy ilyen közegben. Ez így is történt. Sokat fejlődtem priorizálásban, folyamatoptimalizálásban és a kommunikáció területén is. Viszont pont egy olyan helyzetbe csöppentem bele, hogy a vállalat, ahol dolgoztam felvásárolt egy másikat, ezért az ebből fakadó bizonytalanság és strukturális átrendeződések fokozták a rám eső felelősséget, önállóság fontosságát és az agilitás szükségességét. Emiatt (is) ez az időszak nagyon megterhelő volt számomra. Szerencsére volt egy nagyszerű útitársam, Csontos Timi, az FMN-es alumna mentorom. Timi olyan kérdéseket tett fel, amik rávilágítottak arra, hogy számomra mik a fontos értékek, mik azok a feladattípusok, amik energizálnak.

Soha nem fogom elfelejteni, amikor egy kávézóban ültünk, majszoltuk a croissantunkat és azt kérte gondoljam végig, hogy mi volt az a feladat, ami legjobban tetszett az eddigi gyakornokságom alatt. Két-három perc gondolkodás után előtört belőlem a nevetés, mert magam is meglepődtem a válaszon. Azt feleltem, hogy „amikor a futártól át kellett vennem egy csomagot, és kedvesen beszélgethettem vele, az nagyon feltöltött”. Ez azért meglepő, mert 144 retail üzlet POS megjelenéséért feleltem akkor. Kapcsolatot tartottam a szállítócéggel, a nyomdával, tehát nagy felelősségű és komoly horderejű feladatokat láttam el. Ezután elkezdtünk mélyebbre ásni Timivel és a VIA teszt segítségével feltártuk a főbb erősségeimet, amik a spiritualitás, a szeretet és a szépség szeretete voltak. Ha belegondolunk egy multinacionális vállalatnál nem éppen ezekre az erősségekre van szükség. Így már nem volt meglepő, hogy miért a futár kedves fogadása volt a kedvenc tevékenységem a munkám során. Ez egyébként nem azt jelenti, hogy az ambíció, az önfegyelem vagy akár a kitartás nem fontosak számomra. Inkább úgy fogalmaznám, hogy ezek nem fő céljaim, inkább eszközeim, ahhoz, hogy véghez vigyem a számomra fontos dolgokat. Ezután egyébként komolyan elgondolkoztam, hogy mik a számomra értékes dolgok, mire szeretnék hatással lenni a világban. Miután ezt letisztáztam magamban el is kezdtem hinni, abban, hogy amire figyelmet, energiát fordítok annak nagy hatása lehet és az élet elém is hozta az Oktondit és a KórházSulit. Ami nagyon érdekes, hogy ugyanannyit dolgozok, mint a gyakornoki helyemen, viszont nem merülök ki, inkább töltődök a munkám által. Szerintem ez azért is lehet, mert olyan tevékenységeket csinálok, amik olyan változásokat okoznak a világban, amik számomra fontosak.


Hozzád közel áll az önkénteskedés és a fiatalabb generációk segítése. Két ilyen jellegű szervezetben is tevékenykedtél. Az Oktondi (Oktatás-Online-Digitálisan) társalapítója és a KórházSuli Mentorklub létrehozója vagy. Kérlek mesélj ezekről a tevékenységeidről!


Intuitív embernek tartom magam. Bízok a megérzéseimben és általában be is szoktak jönni. Akár emberekről, lehetséges társakról van szó, akár egy új program bevezetéséről, alapításáról. Így jött az életembe az Oktondi is, amit tavasszal hoztunk létre 4500 diáktársammal, azért, hogy segítsük az online oktatásra való átállást. Amikor kiderült, hogy online oktatást vezetnek be megosztottam a facebook oldalamon, hogy nagyon szívesen segítek történelem tanulásban, annak, aki szükségét érzi. Ezt a posztot látta meg egyik egyetemista barátom és szólt nekem, hogy elindult egy kezdeményezés, ami a közoktatás szereplőit segíti. Beléptem a csoportba és láttam, hogy marketing vezetőt keresnek. Ezután minden alakult magától…


A KórházSuli Mentorklub megalapítása is hasonló „véletlenekkel” kezdődött. Június közepén felhívott Tóthné Almássy Móni az alapítvány igazgatója, hogy felkérjen a social média oldalak fejlesztésére. Ehhez a tevékenységhez nem éreztem motivációt, viszont hosszas beszélgetések során kialakult bennem egy mentorprogram ötlete. Ez egy olyan kapcsolatteremtési platform, ahol középiskolások kapnak egyetemista mentorokat, akik segítik őket a pályaválasztásban. Emellett az üzleti szférából érkezők készségfejlesztő tréningeket tartanak nekik és a „Mentorok Mentora” beszélgetés során az életútjukat is bemutatják, hogy lelkileg és tudás szinten is felkészítsék a fiatalabbakat a munkaerőpiacra. Ez a program egyébként pont nemrég indult el. És akkor itt visszakapcsolódnék az intuícióhoz, ami alatt azt értem, hogy meglátod a lehetőséget ott, ahol még nincs semmi és aztán annyira hiszel benne (és teszel is érte), hogy az meg is valósul.



Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozni akarsz az FMN-hez? Mik voltak a főbb motivációid?

Mindig is társasági ember voltam, fontos számomra a kapcsolódás. Szeretek hasonló gondolkodású emberekkel alkotni, eszmét cserélni. Ezek voltak a fő mozgatórugóim. Illetve itt is a megérzéseimre hagyatkoztam. Amikor elmentem az infóestre tudtam, hogy ez nekem jó lesz!



Miért döntöttél úgy, hogy vezetői szerepet vállalsz az FMN-ben? Miben fejlődtél általa?


Mivel nagyon otthonosan éreztem magam az FMN-ben és hihetetlenül sokat kaptam a közösségtől, ezért nem volt kérdés, hogy nagyobb felelősséget is vállaljak és ilyen formában vissza tudjak adni a szervezeti tagoknak. Valamint fejlődni is szerettem volna ezen szerepkör által. A stratégiai szemléletmód, a szervezés, az emberek motiválása, vezetése mindig is nagyon vonzottak. Az elnökségi évek alatt pedig megtapasztalhattam, hogy mekkora erő van abban, ha felismered az egyéni motivációkat és ezeket a hajtóerőket a közös cél érdekében egy irányba tudod

konvertálni. Ehhez számos készség hozzásegít a kommunikációtól kezdve, az érzelmi intelligenciáig, amiket az FMN-es vezetőségi éveim alatt ki tudtam virágoztatni. Úgy gondolom ez egy olyan tapasztalás volt, amely nem csak a munka világában segít, hanem a magánélet menedzselésében is.




Köszönjük, hogy végigolvastátok cikkünket, ha tetszett kövessetek bennünket Facebookon, Instagramon és LinkedIn-en is. Hamarosan érkezünk újabb, friss és érdekesebbnél érdekesebb bejegyzésekkel!









354 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

A diákszervezetektől a Google irodájába

A következő blogbejegyzésünkben Cselényi Flóra, 5. generációs FMN alumna mesél az egyetemi élményeiről, külföldi tanulmányi tapasztalatairól és arról, hogy milyen a Google-nél dolgozni. Flóra a Budape